Ma este gyilkolunk – a főszerepben Kern András

Nyitókép: InterCom

A köztévéből és úgy általában mindenből kiöregedett, mégis nagyon jó kedélyű színészek lakják a Pirandello Színészotthont. Egy nap váratlan vendég zavarja meg a kellemesen csordogáló mindennapokat: megérkezik Tolnai Tivadar. A régen ugyancsak jobb napokat látott közönségkedvenc, akinek a fénye még időnként képes felragyogni, meglehetősen arrogánsan viselkedik a kollégáival, egy váratlan haláleset azonban mindannyiuk életét megváltoztatja. Dióhéjban ennyi a Ma este gyilkolunk sztorija, amelynek alkotói a krimivígjáték hazai felélesztésére tettek kísérletet. Biztató előjelnek tűnt, hogy a forgatókönyvért vagy legalábbis annak egy részéért felelős Köbli Norbertnek és Fazakas Péter rendezőnek nem ez az első közös munkája. Ők ketten jegyezték A vizsga című mozi folytatásaként szép karriert befutó A játszmát is, erre való kikacsintás, hogy a plakáton Köblié helyett a titokzatos Monori Abigél név szerepel – a filmes azóta jelezte, erre azért volt szükség, mert „alkotói nézetkülönbségek miatt” tavaly ősszel távozott a stábból.

A rejtélyeknek ezzel nagyjából vége is szakadt, a Ma este gyilkolunk krimiszála ugyanis meglehetősen gyenge, még a műfajban kevésbé jártas nézők is körülbelül a felénél rájönnek a nagy csavarnak szánt végkifejlet lényegére. A vígjátéki vonal jobban működik, bár azon helyből érdemes lett volna elgondolkodni, hogy a folyamatosan önmagát narráló Kern András kihangosított gondolataira valóban szükség volt-e. A Tolnai Tivadart alakító Kern abszolút főszereplőként egyébiránt rutinból hozza a kötelezőt – a mo­gorvaság álcája mögött nyilván nagy szív lakozik –, akárcsak a többiek. Ennek a mozinak a legnagyobb pozitívuma ugyanis a szereposztás, és most nem csak arra gondolok, hogy talán utoljára láthatjuk együtt, egy produkcióban Bodrogi Gyulát, Koltai Róbertet, Bálint Andrást, Jordán Tamást, Takács Katit, Pogány Juditot és Bánsági Ildikót. Hanem például a gondozónő, Lili szerepére kiválasztott Hermányi Mariannra, aki az elszánt nyomozásba kezdő Tolnai alkalmi segítőjeként kifejezetten jól működik a vásznon. Nem úgy szegény Keresztes Tamás és Pál András, akiknek a képességeit viszont éppen az mutatja meg, hogy a számukra rendelt kínos jelenetekből is megpróbálnak kihozni valami értékelhetőt.

„Egy ilyen filmet rendezni ezzel a névsorral nem is száz-, de százhúsz százalékos jutalomjáték volt” – mondta a sajtóbemutató után Fazakas Péter, hozzátéve, milyen öröm volt látni a forgatás során, hogy a sok régi kolléga mennyire kedveli egymást. Reményei szerint ez látszik a végeredményen is, amely így igazi többgenerációs kikapcsolódás lehet. Annyiban pedig igaza van, hogy a fenti névsor hallatán teljesen elképzelhető, hogy egy fiatal mondjuk a nagyszüleivel beüljön rá a moziba. Ha így tesz, kellemes hangulatú másfél órában lesz része, benne néhány megható jelenettel, amit csak fokoz a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című, híres Presser–­Kern-dal többszöri előfordulása. Ennek a szövege egyébként tökéletesen rímel a film háttérben szépen felvillantott gondolatára: manapság kinek van bármilyen módon szüksége az idősekre? A Ma este gyilkolunk összességében mégis leginkább a Kern András-rajongóknak ajánlott, illetve a nosztalgiára vágyóknak és azoknak, akik szeretik a szépen fényképezett (Balázs István Balázs), hatásos díszletek között (Pater Sparrow) játszódó, nyomokban Agatha Christie-t tartalmazó sztorikat.

(Ma este gyilkolunk. Magyar krimivígjáték. Rendezte Fazakas Péter. Országszerte a mozikban)